Az Illatpiramis

Az ábrázolási módszer eredete

Az idő múlásával - miközben az egyes alkotóelemek rendre elpárolognak - a parfüm illata változik a bőrön. Egy illatkompozíció összetevőit, és ezek kibontakozásának sorrendjét rendkívül érzékletes formában azemléleti az ún. ILLATPIRAMIS.

A háromsávos ábrázolási módszer kidolgozása William A. Poucher nevéhez fűződődik és az 1920-as évek óta van használatban. A modern parfümgyártás egyik alapvető ismertetőjegye, hiszen a XIX. századig a készítők általában csupán egyetlen alapanyagot, vagy kisebb illatcsokrot használtak illatszereik elkészítésénél. Poucher lemérte a különböző illékony illataromák párolgási sebességét és egy 100 pontos skálán osztályozta őket.

Fejillat, szívillat, alapillat

A leggyorsabban elpárolgó összetevők kerűltek a fejillatok kategóriájába. Ezek nyújtják az első benyomást - könnyed, rendkívül illékony aromák - melyek 5 -30 perc alatt elenyésznek. Szerepük hasonló ahhoz, mint egy dal esetében az első dramatikus akkordoké és egyben segítenek palástolni az alkohol szagát. Hamar átadják helyüket a kompozíció legfontosabb illatjegyeinek, a szívillatoknak.

Gyakran ezek már kezdettől fogva ott lappanaganak, azonban 10 -30 perc kell nekik ahhoz, hogy valóban kibontakozzanak. Ezek az illatjegyek, melyek által az adott parfüm besorolható egy-egy illatcsaládba (virágos, keleties, citrusos, fás, gyümölcsös, stb.).

Végül jó pár óra elteltével az alapillatok is érezhetővé válnak - ezek ugyanis a legnagyobb molekulasúlyú illatanyagok. Lényeges jellemvonásuk, hogy fixáló anyagokként szolgálnak: lelassítják a könnyebb jegyek párolgását és stabilitást kölcsönöznek nekik. Ezek aromája érezhető a legtovább. Az alapillat akár egy napig is a bőrünkön, illetve a levegőben marad. Az illatkompozíciók akár több száz illatjegyet is tartalmazhatnak, ezért általában csak a legdominánsabbakat tüntetik fel a piramison.

Párolgási sebesség

Végül következzék egy hozzávetőleges sorrend a párolgási sebességet figyelembe véve (kezdve a legillékonyabb illatjegyekkel):

1. citrusos jegyek (pl. citrom, bergamott, grapefruit)

2. gyógyfüves jegyek (pl. menta, rozmaring)

3. zöld jegyek (pl. levelek, frissen vágott fű)

4. aldehides jegyek (pl. szintetikus lágy virágillat)

5. gyümölcsös jegyek (pl. ananász, szeder)

6. virágos jegyek (pl. levendula, rózsa)

7. fűszeres jegyek (pl. bors, fahéj)

8. fás jegyek (pl. szantálfa, cédrusfa)

9. balzsamos jegyek ( pl. fák gyanta szerű nedve)

10.édes jegyek (pl. vanilia, tonkabab)

11.mohás jegyek (pl. tölgymoha)

12.állati eredetű jegyek (pl. mósúsz, ámbra)

Jopehine és a mósúsz

Találóan illusztrálja a lista végén helyet foglaló mósúsz potens mivoltát az a történet, ami Napóleonnal esett meg. a császár hitvese, Josephine imádta a mósúszt. Az anekdóta szerint, amikor Npóleon 1809-ben elvált Josephine-től, hogy feleségül vehesse az osztrák Mária Lujzát, az exfeleség fondorlatosan telelocsolta lakosztályát mósúszalapú parfümjével - a falakat, a kárpitot, a függönyt, hogy íly módon "örök" nyomot hagyjon maga után, olyan emléket, melytől nem lehet szabadulni. Hangosan megfogadta, hogy Napóleon soha nem fogja elfelejteni őt. Emellett azt is jól tudta, hogy Mária Lujza ki nem állhatja a mósúszt, helyette könnyed ibolyillatot hasznáé. Nincs kétség affelöl, hogy Josephine megérezte ura gallérján a lágy ibolyát, míg Mária Lujza a mósúszt érezhette ugyanott. Azt mondják, hogy Josephine lakosztája a keserű távozás után még évtizedekkel is mósúsztól illatozott.